Archiwum
- Index
- Shakespeare W. Antoniusz i Kleopatra
- Catherine George Milion pocaśÂ‚unków
- 02 Trish Wylie śąycie jak romans
- Hogdson, William H La Casa en el Confin de la Tierra
- Christine Young [Highland 01] Highland Honor (pdf)
- 141. Williams Cathy Zimowa przygoda
- Joyce Meyer 100 sposobow na proste zycie
- 385. Harlequin Romance Wentworth Sally Prawie jak w filmie
- Hodgson Burnett Frances MaśÂ‚y lord
- Cole Allan & Bunch Christopher Sten Tom 1 Sten
- zanotowane.pl
- doc.pisz.pl
- pdf.pisz.pl
- stemplofil.keep.pl
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
mozdulok az otthonomból, ha ugyan sor kerül ilyesmire valaha, mindent újnak és különösnek lá-
tok majd. De lassanként felmerül a régi kérdés, hogy miképp éljem, akár egyetlen másodpercre
is, fiatalon vagy öregen, segítség, támasz nélkül, az Q életüket. Mindez egyéb kísérletekre emlé-
keztet, másfajta körülmények között, majd felteszek magamnak, az Q segítségükkel, az Q sugdo-
sásaik nyomán, olyan kérdéseket, amilyeneket már feltettem magamról, Qróluk, a más és más rit-
musban múló idQrQl, a különféle életkorokról és arról, hogy milyen módszert kellene választa-
nom, hogy végre sikerem is legyen ott, ahol mindig kudarcot vallottam, akkor talán elégedettek
lesznek, talán békén hagynak végre, és a magam módján tehetem a dolgomat, igyekezve megfe-
25. oldal
lelni a másik követelményeinek, ha ugyan ez a dolgom, hogy elégedett legyen velem, nyugton
hagyjon, megbocsásson, adja meg a pihenés és a csend jogát, ha Q az, aki megadhatja. Egyetlen
teremtménytQl sem lehet várni, nem lehet megkövetelni, hogy elQször úgy tegyen, mintha nem
létezne, utána meg úgy, mintha létezne, mielQtt joga volna a pihenéshez, ott, ahol sem az nem ál-
lítható róla, hogy van, sem az, hogy nincs, és elhallgat a nyelv, ilyen kifejezésekre kényszerülve.
Két hazugságot, két ócska vacakot kell cipelnem mindvégig, míg el nem engednek, s egyedül
nem lehetek a kimondhatatlan elgondolhatatlanban, ahol mindig is léteztem, ahol nem engedik,
hogy létezzem. Ott lenni végre egyedül, ahol már nem zavar senki, talán nem is lesz olyan pihen-
tetQ, mint gondolom. Ezen ne múljék, az Q szavuk a pihenés meg a gondolkodás is. Tessék, úgy
tqnik, éppen ez az, ami alighanem Qrületbe kerget. Igazán siralmas volna új helyzetbe kerülni
anélkül, hogy észrevenném, ha másik gyertya fénylene fel, tudtomon kívül. Igen, érzem, eljött a
visszapillantás ideje, ha ugyan visszapillanthatok, és annak, hogy tisztázzam a helyzetet, ha ha-
ladni akarok. Csak tudnám, mirQl beszéltem! Eh, nyugodt vagyok, csak egyetlenegy dologról
beszélhettem, hisz mindig arról beszélek. Nem vagyok én olyan, aki lépten-nyomon témát változ-
tat. Csak folytatnom kell, ennyi az egész, mintha lenne valami teendQ, mintha elkezdQdött volna
valami, mintha lenne valahová menni. A szavak dolga ez az egész, ne feledjük, és én nem is fe-
ledtem el. Meg kellett mondanom, és meg is mondom. Bizonyos módon kell beszélnem, talán
szenvedéllyel, minden lehet, elQször arról, aki nem vagyok, mintha Q lennék, aztán meg, mintha Q
lennék, arról, aki vagyok. MielQtt lehetne stb. Hangok kérdése, hangok kérdése a folytatás a meg-
felelQ módon, amikor elnémulnak, egyenesen azért, hogy próbára tegyenek, mint e pillanatban ez
a hang is, mely általában azt akarja, hogy életben maradjak. A megfelelQ mód, a szenvedély, a
fesztelenség, a hit, mintha az én hangom lenne, az én szavaimat mondaná, szavakat, melyek azt
mondják, hogy élek, mivel Qk azt akarják, hogy itt legyek, nem tudom, miért, sokbilliónyi élQ-
jükkel, soktrilliónyi halottjukkal, ez nem elég nekik, nekem is köztük kell lennem, görcsös vo-
naglásommal, bQgve, pityeregve, vihogva, hörögve, felebaráti szeretetben és a józan ész jótéte-
ményei közepette. Sajnos nem ismerem azonban a megfelelQ módot. Ezt a nagy rakás marhaságot
mind tQlük tanultam, a fojtogató mormolással is Qk tömtek tele. De minden kijön ám belQlem,
ahogy bement, csak a számat kell kinyitnom, és már hallom is Qket, ósdi, fanyar tanulságaikat,
melyeken nem tudok változtatni. Papagáj, igen, papagáj csQrébe jutottak. Ha megmondták volna,
mit mondjak, ami nekik is tetszik, elQbb-utóbb biztos azt mondom. Ugyan már! Úgy nagyon
könnyq lenne, nem teljes szívembQl csinálnám, mert a szívemnek is helyet kell kapni e pofázás-
ban, a nyakatekert, nagyhangú pofázás közepette a szívemet is ki kell okádnom, akkor majd vég-
re úgy festek tán, mint aki tudja, mit beszél, és nemcsak a szája jár. Szóval ne veszítsük el a re-
ményt, talán sikerül a dolog, amúgy gépiesen, csak kitartás, tátott szájjal, kavargó gyomorral. De
a másik hangnak, amelyik arról beszél, aki nem ragaszkodik szenvedélyesen ehhez az állati ura-
lomhoz, aki híreket vár rólam, milyen a hangszíne? Tényleg zavarban vagyok. Mert voltaképpen
rólam, ugye világos, mintha még nem mondtak volna semmit. Ilyen körülmények között beszél-
hetünk-e hangról? Bizonyára nem. Mégis ezt teszem. Egyébként ezt az egész hangügyet át kell
nézni, felül kell vizsgálni, meg kell hazudtolni. Nem hallok semmit, mégis ki vagyok szolgáltatva
[ Pobierz całość w formacie PDF ]